A vízmérték vagy libella műszer, melynek segítségével megállapítható, hogy egy felület vízszintes-e. Különböző kivitelű vízmértékeket használnak a kőművesek, ácsok, burkolók, és más építő szakmunkások, földmérők, gépipari forgácsoló és szerelő szakmunkások.
A leggyakrabban használt vízmérték legfontosabb alkatrésze egy enyhén ívesre hajlított (tórusz alakú) üvegcső, melybe általában sárgára festett etil-alkoholt töltenek egy kis légbuborékot is hagyva, majd az üvegcső mindkét végét lehegesztik. Etil-alkoholt azért használnak, mert igen kicsi a viszkozitása és ennélfogva a műszer érzékeny lesz. Az üvegcsövet a műszer talpába úgy erősítik be, hogy az üvegcső íve a talp síkjára merőleges síkba essen. Ekkor, ha a talpát vízszintes síkra állítják, a buborék igyekszik legfelül elhelyezkedni. A legfelső helyzetet az üvegcsövön jól látható jelekkel ki is emelik. Ha a vízmértéket egy egyenes helyzetének ellenőrzésére használják, úgy akkor horizontális az egyenes, ha a buborék a két jel között tartózkodik. A sík vízszintességének ellenőrzéséhez a libellával a sík két, egymásra közel merőleges egyenese mentén is ellenőrizni kell. Készítenek olyan vízmértéket is, melybe eleve két egymásra merőleges helyzetű üvegcső van beépítve.
Ha a vízmérték a talp síkjára pontosan merőleges vonalzóval is rendelkezik, akkor a függőleges irány ellenőrzésére is használható. Készítenek olyan vízmértéket is, ahol a sík vízszintes volta egyetlen műszerrel megállapítható. Ezeknél nem üvegcsövet, hanem gömbsüveg alakú felső résszel készített zárt üvegedényt építenek be. A felülről kör alakú edényben szintén kerek buborék látszik, ha annak helyzete egybeesik az üveg kör alakú jelével, akkor a talp síkja vízszintes. Ilyen vízmértéket minden hitelesíthető, hordozható mérlegbe beépítettek. A mérés akkor fogadható el hitelesnek, ha többek között a libella vízszintet mutat. E mérlegek lábainak magassága kis csavarokkal állítható, és a libella segítségével könnyen vízszintbe hozható.
